Meggyes vaníliás mákosguba utánérzés

A mákosguba nagy családi kedvenc, de kifli ekkora családban sosem jut el a szikkadásig. Legtöbbször ezért gyors kelttészta kígyókat sütök indulásként.
Ma azonban variáltam, és sokkal puhább lett a végeredmény, sodó nélkül is!

A kalácsfélékhez én ezt az alapreceptet használom:

1 kg liszt
2 cs szárított élesztő
4 ek cukor
120 ml olaj
500 ml langyos tej

A lisztbe kis mélyedést nyomok, ide szórom az élesztőt és a cukrot. Ráöntöm a tejet, az olajat, és tíz percig hagyom kissé felfutni. Ezután a széttárt ujjaimmal összekeverem, majd dagasztani kezdem. El kell válnia az edény falától, és egészen simává, kissé fényessé kell válnia a felületének. Ez bizony 20-30 perc... (hangoskönyv vagy rádióhallgatás feledteti a leszakadó kéz fájdalmait...)

Ezután a tálat kissé meghintem liszttel, letakarom egy tiszta konyharuhával, majd bebugyolálom egy paplanba, vagy meleg plédbe egy fél órára, hogy jó melegben legyen. ( A pléd zseniális ötlete Pintyőkétől ered, korábban a keskeny radiátoron egyensúlyoztam vele..)
Ha megkelt, lisztezett gyúrólapra borítom, és ujjnyira nyújtom. Rácsorgatok egy kis olajat, vagy olvasztott vajat, és a tenyeremmel szétkenem. Ezután megszórom cukrozott darált mákkal, bőségesen, és elkezdem lazán feltekerni.

A tekercset késsel kétujjnyi szeletekre vágom, és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. A tekercseket lazán, de egymás közelébe teszem. Úgy jó, ha összesülnek, így puha marad az oldaluk is! A légkeveréses sütőt elég csak épp előmelegíteni, mehet be a tepsi! 210 fokon kezdem sütni, 15 perc után leveszem úgy 160 fokra. Még 10-15 perc, és készen van.










Jó, ha kissé halovány marad, ebben az esetben nem cél, hogy ropogósra piruljon!

A kész csiga foszlós, puha....

Ami a tányéron van ekkor, ízében már hozza a mákosgubát. Ma azonban továbbmentem: vaníliasodó és meggybefőtt került még rá: